Senki se sajnálja, ha lekéste a Rembrandt és kora című kiállítást a bécsi Albertinában: a kreatív címadás mögött négy öt Rembrandt-festmény rejlett, és körülbelül ugyanennyi grafika a mestertől – a többi meg nem volt más, mint a kora…

Ezt viszonylag hamar realizáltuk, de rosszkedvünk telét a helyben látható másik két tárlat hamarosan tündöklő nyárrá változtatta át Helmuth Newtonnak, Monet-nak és Modiglianinak, no meg Paul Klee-nek köszönhetően.

Mindenképpen érdemes a Body and Language (Test és nyelv) című tárlattal kezdeni. Ne riasszon el senkit a bejáratnál elhelyezett tábla, amely a píszí, a – félreértett? – európaiság és a mindenáron való korrektség jegyében arra figyelmeztet, hogy a kiállításon látható alkotások sérthetik egyes látogatók érzékenységét és nem teljes mértékben gyermekkompatibilisek.

Valami nagyon durvára készülünk, minimum Hermann Nitsch-i magasságokra, illetve mélységekre, ehhez képest a legdurvább, amibe belefutunk, Keith Richards, a Két lábon Járó Biológiai Csoda hatalmas portréja két példányban (Gottfried Helnwein munkája), amely jól példázza, hogy milyen veszélyes dolog is a rock and roll, amely egyébként köztudottan "egy állat".

Látható itt még mások mellett Michael Jackson és Elton John is – hát mit ne mondjunk, itt az idő, az életmód és, Michael esetében, a plasztikai sebészek már elvégezték a művészi munka egy részét, az eredményt csupán meg kellett örökíteni. John Coplans kezei és saját altestéről készített, valószínűleg provokatívnak szánt alkotásai ásítozásra késztetnek: ha már egy-egy testrészlet hatalmasra nagyításáról van szó, ajánlanánk a művész figyelmébe Baricz Katalin hasonló témájú, gyönyörű, érzékeny és szép munkáit – azok valóban műalkotások.

Bár Elke Krystufek és Marie Jo Lafontaine sem rossz, a terem királya vitathatatlanul Helmuth Newton, aki alighanem a közelmúlt egyik legjelentősebb fotósa volt, ami itt, a gyűjteményes tárlaton mutatkozik meg a legjobban: összetéveszthetetlenek a képei.
A legvidámabb perceket kétségkívül Erwin Wurm szerezte. Kedvencünk a Szemetesvödörben fejen álló nő című alkotása, amely, bármilyen hihetetlen, egy szemetesben fejen álló nőt ábrázol, és a többi mű sem marad el mögötte tematikai-mélyfilozófiai tartalomban. Hogy ez nem művészet? Jó, akkor Joan Miró sem az. Na, most akkor mégiscsak az?

Rendkívül vidáman lépünk tovább, hogy szemrevételezzük a megdöbbentően gazdag modern tárlatot: Monet, Renoir, Cézanne, Modigliani, Matisse, Miró, Picasso, Ernst Ludwig Kirchner, Paul Klee, Kandinsky, Chagall, Malevics képei előtt vonulunk el, káprázó szemmel: ez a tárlat alaposan kárpótol a nem a várakozásunknak megfelelő Rembrandt-kiállításért.
A végére desszertnek meg jöhet az állandó tárlatról Dürer híressé vált nyula – meg úgy az egész ismerős-otthonos Bécs, a nyúlon túl.

Meisterweke der moderne aus der Albertina;
Body and Language, Zeitgenössische fotografie
aus der Albertina
Albertina, Albertinaplatz 1, Bécs
szeptember 27-ig